A hét jó híre, hogy Éva hazaérkezett Ugandából. Elég kalandos volt az egész útja, naponta imádkoztunk érte, ahogy híreket küldözgetett magáról. A hazaútja minden képzeletet felülmúlt!

Szervezős napjaim vannak. Kati táborban Lacival és Zsoltival. Évával vagyunk. Ma Obo is elment táborba.

A Pál kurzus ügyében sok telefont eresztettem meg. Meg ha már beszélünk, akkor minden aktuális ügyet felvetettek. Kezdek igazgatónak is lenni. A többi nyári kurzusról: félegyházi János betelt; csanaki Jánoson tizenvalahány jelentkező van már, de még nem elegen; a Pálra eddig 14 jelentkezők van, ott vagyunk a határon; a pünkösdre is tizenöt körül vannak egyelőre.

Kevesen tudjátok, hogy áprilisban alakult egy iskolaközösség Debrecenben. Kissé elveszettek voltak, mert a levelük nem érkezett meg a titkárságra. Ennek most utána jártam. Remélhetőleg hamarosan lesz hír róla.

Obonak további feladatokat adtam át: a kurzusengedélyek bejegyzését. A Ludányhalásziit már ő csinálta.

A hétvégén most pihentem, családdal voltam :).

De azért a fejem járt: titkársági feladatok és feladatkörök újraosztását, a belső protokollokat megálmodtam, kitaláltam, ma pedig befejeztem a megfogalmazásukat. Ez nem valami lélekemelő feladat, de az jó, ha mindenkinek világos, hogy mi a feladata és mik a játékszabályok, mert akkor lesz jó a közös szolgálat. Ezek persze nem új dolgok, csak most újra rendszereztem őket. Hat évig folyton azzal szembesültem, hogy lehetetlen ennyi feladatkört teljesíteni. Most jó kedvem van: már nem annyira lehetetlen, mint eddig. Ezzel készen vagyok, jöhet a megvalósítás.

Frissítettem a Kapcsolatok oldalt a weboldalon, meg az Iroda és a Titkárság oldalt is az előző feladatból kifolyólag.

Új titkárunk van! Örömmel mutatom be az Iskola új titkárát: Joanovits Róbertet, akit jobbára Obo néven ismertek. Most csatlakozott az irodához. Számomra nagyon lelkesítő az érkezése, mert végre nem leszek egy személyben igazgató, titkár, rendszergazda, webmester, grafikus-tördelő és adminisztrátor. Vagyis a mosoly ezután nem lesz olyan fáradt az arcomon :). Szóval: hallelujah!

Obo lesz tehát a titkár, a fordító és tolmács valamint az adminisztrátor. Nagyon örülök. Eddig csak ahhoz volt szerencsém, hogy én segíthettem más igazgató (Laci, Titusz) munkáját titkárként, de olyan még nem volt, hogy engem is segítenek. Hat évet voltam titkár nélkül. Nagyon örülök.

Az egészet az teszi lehetővé, hogy pénzt kaptunk Istentől, aki egy pályázat formájában gondoskodott rólunk egy olyan helyről, ahonnan álmunkban sem reméltünk ezelőtt. Persze most sem az egyháztól, de nagy az Isten pénztárcája. Úgy tűnik, el kell hinnem, hogy fontosak vagyunk Istennek.

A múlt héten a betegségből való felépülés mellett ezekkel szolgáltam:

• Lezárni a Boldogok vagytok kurzust: beszámolni róla, összegezni a változtatási igényeket.
• Elkészíteni az Énekfüzet 4. kiadását előkészítő 2. korrektúra verziót. A feladat oroszlánrészét ‒ vagyis az OpenLyrics formátumú vetítési állományokat az OpenLP-hez ‒ Tóth Attila végezte, nekem csak a végső simítások maradtak. A munkatársak letölthetik az új verziót a Bandistákról: az Énekfüzetet, a változási naplót, az OpenLyrics állományokat (ez nyilvánosan is letölthető) és a Neovulgáta Biblia magyar szövegét OpenLP-be importálható formában.
• Végül az új titkár érkezését készítettem elő az Irodába :).

„Boldog a beteg, mert megtapasztalja barátai gondoskodását.” Ez is lehetne a Boldogok vagytok kurzusunk konklúziója a számomra. A múlt hét e kurzus körül forgott. Először csináltuk önállóan Magyarországon, úgyhogy alapos felkészülést igényelt.

El vagyok nektek maradva, kedves Fenntartók és Barátok!

Szóval, amint ígértem csütörtökön Budapesten voltam. Először a könyvelővel találkoztunk, hogy valami reális számokat lássunk a következő félévről. Aztán pedig Lacival, Zsoltival Katival készültünk a Boldogok vagytok kurzusra. Jó barátokkal együtt hirdetni az evangéliumot! Jó lesz ez a kurzus. Estére értem csak haza. Pénteken itthon volt némi dolgom, aztán feltettem ide a weboldalra még hiányzó két nyári kurzus meghívóját, gyorsan összeütöttem egyet a Dünamisznak is. Kati megírta a nyári ajánló szövegét, azt kiegészítettem és kiküldtem. Egy halom visszajött, de most már volt már ezeket fel tudtam dolgozni. Kézzel, csak türelem kellett hozzá, hogy bejegyezzem az adatbázisba a hibás címeket, elhagyott e-mail fiókokat. Katinak végül számot adtam: 1554 kurzusrésztvevő van az adatbázisban, 1356 levél készült, ebből végül 248-at jegyeztem be pontatlanként. Szombat este lett mire a végére értem.

A napjaimat most az teszi különlegessé, hogy a weboldalunk támadás alatt áll. Hétfőn leállt az oldal, aztán kedd reggel és szerda délután is. Túlterheléses támadás van, meg persze próbálnak betörni is meg spamelni is, de ez utóbbi kettőre jó a védelem. A túlterhelés ellen nem tudok nagyon védekeznie, mert azt a szolgáltató tudná valamennyire szűrni. A támadásban nincs semmi különleges, tavaly november óta, illetve a másik oldal meg idén április óta van folyamatos támadás alatt. Igazán nem értem, miért hasal el e webszerver, mert a támadás intenzitása nem is olyan vészes, volt már 5× nagyobb is, de akkor nem volt leállás. Ez is a szellemi harc része, valakinek nem tetszik, amit csinálunk. ez jót jelent :).

Kedves fenntartók, barátok! A szerdai-pénteki napjaimról még nem írtam nektek.

• Befejeztem az Ifi-sziget plakátját,
• felraktam a pálferis és bicskei Fülöp kurzus meghívóját,
• regisztrálókat kezeltem, 
• Dextert kérdeztem a hivatalos embléma színét illetően,
• Attilával egyeztettem az Énekfüzet OpenLP-s verzió ügyében,
• Marikával és Ildikóval egyeztettem a vajdasági kurzusokról és iskoláról,
• Szabolcsnak küldtem el a 7 fiatal vázlatán román fordításra.
• És a fő projekt, mely mind a három napomat kitöltötte az a nemzetközi iskola körül forgott: hogyan is adjuk be a javaslatainkat. Végül nem is jutottam döntésre. Ez most nem könnyű.

A hétvégén itthon ünnepeltük a pünkösdöt, családdal voltam, vendégeink jöttek, megpihentem a nyári hajtás előtt. Ezennel kezdődik a nyári időszak. A Szentlélekkel :). A Boldogok vagytok kurzusra nagyjából telt ház lesz, így készülök.

Némi felhalmozódás volt a feladatok terén, míg kurzuson voltam, úgyhogy hamar hozzáláttam:

Pénteken kurzusra mentem, úgyhogy délelőtt még készültem rá. Ebéd után autóba ültem és elutaztam Zomborba. Némi várakozás után a teljes szolgálócsapat megérkezett Pécsről és elkezdtük a kurzust. Dani volt az Emmausz kurzus igazgatója, tanítottam, zenéltem. Először furi volt a horvát tolmácsolás, de csakhamar megszoktam és élveztem Barnardin atya tolmácsolását. Élmény volt számomra, ahogy a horvát testvérek viszonyultak hozzánk, nagyszerű tapasztalat. Egésze más, mint gyermekkoromban. Meglepetés volt felfedezni, hogy az Emmausz kurzus himnuszául választott dal ismert horvátul is: „Ostani s nama jer večer je, ostani Godpode, Ostani s nama jer mrači se, ostani Gospodine”, szóval néhány horvát dalt megpróbáltam megtanulni. Azt hiszem, a horvát testvérek maguk közé fogadtak, a nevemet mindenképpen :)