Vasárnap este véget ért egy igen különös esztergomi Fülöp kurzus. A kurzus ötlete egy hónapja merült fel, így feszített tempóban kezdtük szervezni. A megtartáshoz szükséges engedély és kódszám megérkezése után három(!) hetünk maradt hirdetni a kurzust (abból a közösségből, ahonnan kérték a kurzust összesen hárman jöttek el...) Istennek nagyon fontos volt ez az alkalom (is), mivel a három hét alatt szépen lassan emelkedett a jelentkezések létszáma, és 21 fővel tartottuk a kurzust!

A szervezők egyöntetű véleménye, hogy ilyen áldásokat még nem tapasztaltunk Fülöpön. Közrejátszott az is, hogy a résztvevők nagy része 40-60 év közötti, már régebb óta hívő ember volt, köztük racionálisan gondolkozó férfiakkal is. A tanúságtételek során nagyon mély változásokról, nagyon komoly Isten-tapasztalatokról hallottunk, kettőt-hármat még a plébános atya és a szolgálók közül sokan megkönnyeztük... Nagy az Úr, és ezen a hétvégén ismét tanúságot tett mérhetetlen szeretetéről, irgalmáról, és arról, hogy nem azon múlik aki akar, vagy törekszik, hanem a könyörülő Istenen...