A kurzuson napról napra egyre nagyobb testvéri egységben dicsőítettünk. A tanításokból megtanultuk a dicsőítés formáit, a teljes szabadságban pedig lehullottak a kötelékek rólunk. Az egységes ritmusú ének, taps, tánc mellett számomra a legcsodálatosabb a nyelvének volt, amely egyik este a szentmisében olyan tökéletes harmóniává vált, mint az angyalok éneke. Egy ütemre dobogott a szívünk és egy tűz égett benne, mely közösen, egymást táplálva csapott az ég felé, amely megnyílt és mennyei boldogság töltött el minket. Röpködtek az egymást megerősítő próféciák, megérintve a szíveket.

Teimel Éva