Egy minden szempontból különleges János kurzusról számolunk be.

Különleges volt, mivel nem szolgálatképpen tartottuk, hanem magunknak, az iskola munkatársainak, mivel erre éreztük az Úr meghívását. A kurzus azért kapta a „még egyszer” melléknevet, mivel még egyszer, újra arra hívott a Mester, hogy leüljünk a lábaihoz és jobban, többen tanuljunk el tőle, mint eddig.

Különleges volt azért is, mert nem volt egy szokványos szolgálói csapata, hanem mindenki szolgált rajta.

Különleges volt a helyszínválasztás is az országhatártól 500 m-re, ahol már térerő is alig van. A világtól távol, a „pusztában” töltöttük az időt a Mesterrel.

A fotókat Tóth Attila készítette.